A mikroorganizmus szabad szemmel nem látható, parányi élőlény. A szervezetben előforduló baktériumok, vírusok és gombák mind mikroorganizmusok
A bőrbetegségek közül a ma már sok országban népbetegségnek számító gombás megbetegedések a leggyakoribbak. A gombák szaporodásnak kedvez a meleg uszodák és a fürdők vize, valamint a szaunák és a különböző közösségi mosdók kiváló táptalajt szolgáltatnak a gombás fertőzéseknek.
Sokszor a klóros víz okolható a bőrszárazság, vagy súlyosabb esetben az ekcéma megjelenéséért, valamint hajunk korpásodásáért, zsírosodásáért!
A bőr és a haj fő alkotórésze a protein, a klór savasítja a proteint, sérülést okoz a felhámokban, és a bőrt érzékennyé illetve szárazzá teszi; ennek következtében a haj könnyen hasad, törik és elveszti színét, fényét! A klór csökkenti a samponok, kondicionálók, testápolók, olajok hatékonyságát is, megnehezítve ezzel bőrünk, hajunk egészségének megőrzését.
Számtalan vegyszert, gyógyszermaradványt, műtrágya származékot tartalmazhat a víz. A klór, ezekkel az anyagokkal reakcióba lépve újabb az egészségre ártalmas vegyületeket hozhat létre. A klórozott szénhidrogének, klórozott metán származékok, trihalometánok kiemelten rákkeltők!
A klór veszélyes idegméreg, ami károsítja az agyat, a központi idegrendszer működését is! A szabad gyököket tartják a rákos megbetegedések, a szív- és érrendszeri betegségek, a krónikus fáradtság, a bőrbetegségek és az autóimmun megbetegedések egyik forrásának. A klór is szabad gyök!
A klór erős oxidáló hatású, roncsoló méreg. Kis koncentrációjú vizes oldatában is szárítja a bőrt és a nyálkahártyát, csökkentve annak ellenálló képességét a fertőzésekkel, illetve az allergén anyagokkal szemben, így közvetve felelős a bőr és a légzőszervi allergiás tünetek kialakulásáért.
Fürdőzés során belélegzett és a bőrünkbe beszívódó klór és egyéb, szintetikus vegyszerek egyértelműen károsak az emberi szervezetre. Amikor zuhanyozunk, vagy fürdünk, a meleg víz hatására pórusaink kitágulnak, így a vízben lévő klór a bőrön át könnyen felszívódik
A klór jelen van még a zuhanyvíz gőzében is, ami a tüdőnkbe is bejuthat levegővételkor.
A fémérzékenység, azaz a fémek allergizáló hatása, a gyakorisági sorrendet tekintve Magyarországon az első helyen áll. A fémérzékenység egész életen át fennállhat. A gyógyulás érdekében és a kiújulás elkerülése céljából el kell kerülni mindazokat az anyagokat, amelyek az allergiát okozó fémet tartalmazzák!
A fémérzékenység a legkevésbé ismert a gyakoribb allergiák közül. Akinél már kialakult az allergia- fontos azoknak a fémeknek a kerülése, amelyekre érzékenyek vagyunk.
Tünetei: emésztési problémák, izületi fájdalmak, gyulladások a bőrön, a száj körül, hajhullás, fáradtság, semmivel nem magyarázható idegi fájdalmak és akár depresszió is. Ha felmerül a fémérzékenység gyanúja, minél előbb kerülni kell a bőrnek a fémmel való érintkezését
Az atópiás ekcémában szenvedők immunrendszerének allergiára hajlamos része fokozottan működik, míg a kórokozókkal szembeni védekező rendszere csökkent aktivitást mutat. Emiatt az allergizáló anyagokra könnyebben alakul ki allergiás reakció, mint az egészségeseknél. Ugyanakkor a környezeti baktériumokkal, vírusokkal és gombákkal szemben kismértékben csökken a védekezés. Az atópiás ekcémában szenvedők bőrén gyakoribbak a fertőzések, melyek lehetnek bakteriális, vírusos vagy gomba eredetűek. Ennek oka, hogy a bőr védekező képessége csökkent ezen kórokozókkal szemben. A kórokozók megtelepedése a bőrön jelentősen rontja az ekcéma tüneteit. A fémérzékenység az atópiás ekcémához hasonló tüneteket produkálhat.
A nehézfémekkel való közvetlen érintkezés napjainkban jócskán túllépte már a „természetes határt” úgy a levegőben, földben, vízben, egyaránt. A permetezőszerek, az üzemanyagok, a technikai eszközök, a játékok, de még az egészségügy is felhasználja a magas koncentrációban már mérgező tulajdonsággal bíró elemeket. A nehézfémek feleződési ideje és ürülése a szervezetből hosszadalmas folyamat, miközben lerakódások jönnek létre a különböző szervekben (csont, máj, vese, agy, haj, bőr, stb.). Gyengítve és károsítva az immunrendszert /pl. folyamatos készenléti állapotban tartva a fehérvérsejteket (pl. T-limfocitákat), azaz ellenanyagképzésben → immunrenszer/, a szervezet enzimatikus rendszerét, és az idegrendszert, egyben csökkentik az ember stressz-tűrőképességét, és a betegségekkel szemben való ellenállási képességét sokszor allergia és gyakori gyulladásos tünetek megjelenésének formájában.
Egyértelművé vált a Candida gomba betegség (a candida gombák megkötik a nehézfémeket), a Refluxbetegség, az autizmus (autista gyermekek esetében esetenként pl. megemelkedett higany szintet mutattak ki) és tüdőbetegségek vonatkozásában a nehézfémek károsító jellege.
A nehézfémek, mint a higany is, mivel elsősorban a bélrendszerben, emésztőrendszerben (és vesében, csontokban, agyban, bőrben) raktározódnak el, és nagy mértékben felelősek pl. a candida gomba okozta fertőzöttségért, a refluxbetegség kialakulásáért, az immunrendszer gyengüléséért, a stressz-tűrőképesség csökkenéséért. A higany a vizelettel, nyállal és a széklettel ürül ki a szervezetből.
A higany megtalálható azonban pl. az ivóvízben, a levegőben, a halakban, és a permetező szerekben is. Maró hatású vegyületei közül a leggyakrabban a szublimát és a higanycianid okoz mérgezést, melynek tünetei: fémes szájíz, fokozott nyálelválasztás és szomjúság érzet, égető görcsös nyelőcső és gyomor- bélfájdalom, kezdetben fehér, majd véres hányadék, véres és hasmenéses széklet, hideg verítékezés, ájulások. A nagy koncentrációjú higanyfém-gőz belégzése tüdőgyulladást hoz létre.
Az ólom megtalálható a földben, vízben, levegőben, vízvezetékekben is.
A felszívódó és vérben keringő ólom 90%-a vörösvérsejtekhez kötődik, azaz a sejtes elemekhez. Átmenetileg lerakódik a parenchimás szervekben (pl. máj, vese), de hamarosan fő raktározódási helyére, a csontokba kerül. Az ólom eliminációja (kiürülése, kiválasztódása) a szervezetből igen lassú folyamat, a széklettel és a vizelettel ürül ki csekély mennyiségekben. A felhalmozódás során (idült, elhúzódó módon) kialakult ólommérgezés rontja a férfiak nemzőképességét (lassítja a spermiumok mozgását candida betegség és a szexuális problémák), izom és csont-fájdalmakat, emésztőrendszeri zavarokat, májpanaszokat, vérszegénységet, idegrendszeri panaszokat, illetve fáradékonyságot és ingerlékenységet okoz. Súlyosabb esetben már göcsös fájdalmakat vált ki az izmokban (ólomparalízis) és az izületekben (ólomköszvény-elősegíti a húgysav lerakódását az ólom), gyomorban és bélrendszerben (ólomkólika), az arc hamuszürke elszíneződését (ólomkolorit) és súlyos vese és idegrendszeri tüneteket okoz, általános legyengülést és étvágytalanságot hoz létre az ólom telítettség. Gyermekek esetében tanulási nehézségek és az ún. Teleki tünet – lógó csukló alakulhat ki. Az ólommérgezettség kimutatható a vérből (25-50 µg/dl már tüneteket okozhat), hajból és a körömből.
(Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép az ólom természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények.)
A kadmium szintén az egyik legmérgezőbb elemek közé tartozik, és veszélyességét fokozza, hogy a vese vissza is tartja a szervezetben.
A kadmium felszívódása a gyomor-béltraktusból igen gyors, lerakódása után a vesében és a májban még évek múlva is kimutatható. A kadmium felhalmozódása a szervezetben gyengíti az immunrendszert, akadályozza a vas anyagcsere folyamatot, tüdőgyulladásra, tüdőtágulatra és a hörgők gyulladására, izületi gyulladások kialakulására hajlamosít, illetve elősegíti ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Csontrendszer, idegrendszer és nyálkahártya károsító hatása van. Felhalmozódása folyamán általános tünetei pl. a fáradtság, ingerlékenység, szomjúságérzet fokozódása.
(Forrás: Magyar Állami Földtani Intézet, a térkép a kadmium természetes előfordulási helyeit mutatja be Magyarország finomszemű ártéri üledékeiben, nem szerepelnek rajta még a fő folyók mintáiból kapott eredmények.)
